A könyvkiadás megérett a halálra (?)

Négy és fél éves korom óta olvasok, sokat és gyorsan. Utálok laptopon könyvet olvasni, mert elfárasztja a szemem. El nem tudtam képzelni, hogy valaha is lesz jobb számomra a jó öreg papírnál-tintánál. Hát lett. Fura, hogy az E-book readerek kicsi, de dinamikusan bővülő vallásának elsőre és másodikra nem, csak a harmadik menetben sikerült megtérítenie. Pedig egész kicsi korom óta nagyon sokat olvasok, ráadásul csaknem olyan gyorsan, mint Lenin, aki a legenda szerint félpercenként lapozott.



Hiába viszem el egy hétvégi pihenésre akár a legvastagabb új Stephen Kinget is, biztos, hogy nem tart ki négy-öt óránál tovább. És az ember mégsem rakhatja tele irodalommal az utazótáskáját, meg anyagilag is nehéz bírni a terhelést. Mégsem éreztem úgy egészen eddig, hogy az E-book majd megváltoztatja az életemet.

Aztán ott találtam magam egy jó kis zöld műbőr kárpitos MÁV-szerelvényen, négy óra hosszára, sötétedés után úgy, hogy pont nálam volt a Koobe (hát nem az évszázad vicce a név, de azért jópofa: tessenek csak hátulról előre olvasni!).

Szerencsére az A5-ös méretű kis fekete holmit jó előre feltöltötték anyaggal, így A láthatatlan légió után még a Ragyogás eleje is segíthetett feldolgozni a semmittevést. És, bár úgy szálltam fel a vonatra, hogy nekem ilyen úgyse kéne, úgy szálltam le, hogy ilyet kérek a Jézuskától.

A Koobe Junior

Ha nincs ez a kényszerű többórás együttlét a Koobéval - mostantól csak Kópénak fogom hívni -, úgy adom vissza, hogy nem kell, mert bár 16 dekájával ez a világ eddigi legkönnyebb E-book olvasója, szinte minden más paraméterében rosszabb a két korábban nálunk járt holminál, a Sonynál és a Kindle 2-nél. Nincs érintőképernyője, nincs hatalmas kijelzője, csak nyolc árnyalatot tud megjeleníteni, nem olvas fel, és a többi és a többi. Ráadásul hiába van három lehetőség is a lapozásra (két gombpár ér es pöcök), egyik sem áll igazán kézre.

Viszont szinte minden elektronikus dokumentum-formátumot felismer, és elfér a dzsekim belső zsebében.

A vonatos kaland után még öt napig volt nálam a Kópé. Befejeztem a Ragyogást, átfutottam az Alice Csodaországbant angolul, kábé tizenötödjére is elolvastam Lemtől a Legyőzhetetlent, meg valami hülye féltörténelmi-félfantasy kalandregényt is felfaltam félig.

Mindezt a holtidőkben. Mert ezt a kis vackot mindenhova magammal tudom vinni. És ha valahol várni kell valakire egy negyedórát, ha este mégsem tudok olyan könnyen elaludni, de már nincs kedvem felkelni könyvet keresni, a Kópéban akkor is ott voltak a betűk.

Azért ezen a gépen is látszott, hogy az E-ink (vagy E-paper, nézőpont kérdése) még nem tökéletes. A lapozás egy leheletnyivel hosszabb a kelleténél, ez nagyon idegesítő. De olvasásra máris sokkal jobb, mint akármelyik klasszikus kijelzőjű notebook vagy netbook. A kontraszt, a háttérvilágítás hiánya jobb a szemnek. Az akku egyetlen feltöltésével egy hónapon át el lehet olvasni napi háromszáz oldalt (a gép csak akkor fogyaszt áramot, ha lapoz - tulajdonképpen ki se kell kapcsolni soha). És ez ugye célgép: nincs hosszú bootolás egy sima .doc megjelenítéséért..

A könyvpiac gyűjtsön szemfedélre?

Úgy tapasztaltam (és sokaktól hallottam ezt), hogy a villanykönyvet nehéz elsőre megszeretni. Vagyis lehet, hogy késik még egy darabig a világforradalom. Az elektronikus könyvolvasó ugyanis jelenleg drága, mint a fene. Tehát kevesen veszik meg csak úgy, kíváncsiságból. (Még kevesebben olyan szerencsések, mint én, hogy hozzávágják kipróbálni.) És még aki megvette sem biztos, hogy elsőre megszereti. Rossz a fogása, nem tolerálja, ha a sarka kicsit belelóg a fürdőkádba, nem célszerű csattanva leejteni este az ágy mellé, ha jön az Álommanó.

Ezért kellenek a megszállott kütyümániások. Kifizetni 73 ezer forintot, húsz jó új, száz jó antikvár ponyvaregény árát egy buta, lassú dologért, hogy aztán a technológia terjedésével párhuzamosan lehessen olcsóbb és jobb a cucc, ahogy felfut a tömeggyártás. Úgyhogy tessék csak megvenni ezt a Kópét, Kindle-t, Sony Readert, hogy - ha mégsem hozná meg most a Jézuska - jövő karácsonykor már csak felébe kerüljön. Mert annyiért már én magam is megveszem majd.

És akkor reszkethetnek a könyvkiadók, könyvkereskedők, és egy kicsit az írók is - de örvendhetnek a könyvmolyok. Az én jóslatom szerint nagyjából ugyanaz a válság várható az ő világukban, mint a zenepiacon. Ha elterjednek az E-book olvasók, már csak statisztikai alapon is tuti megjelennek a warezoló rajongók is minden népszerű szerző mögött. És ki fog kifizetni 3-4-5 ezer forintot a legújabb bestsellerért, amikor egy lelkes anarchista olvasó úgyis tuti feltölti a könyvet a megjelenés előtt pár nappal valahova?

Egy pár tíz kilobájtos txt-fájlhoz még torrentezni se kell. És talán az egész csak azon múlik, elég sok ember ragad-e egy vonaton pár órára mondjuk egy kölcsön-Koobéval.

Forrás: Technet