A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság által rendezett Digitális esélyegyenlőség konferencián a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság és a Informatikai Vállalkozások Szövetsége képviselőitől az informatikai újságírásban kifejtett tevékenységéért életműdíjat vehetett át Mester Sándor. A bő tíz éve az üzleti világban tevékenykedő szakembert arról kérdeztük, milyennek látja kívülről a médiát.
- Milyen érzés, hogy nem feledkeztek el arról, amit korábban letett az informatikai újságírás asztalára?
- Nagyon jó. Jó, ha egy-egy szakma elismeri a kiugró teljesítményeket - természetesen nem a magaméról beszélek. Az emberi közösségek gyakori hibája, hogy hajlamosak azt tartani valakinek, aki befolyásos, és nem azt, aki jó valamiben.
- Elismert főszerkesztőként hagyta ott az informatikai újságírást, a kihívást keresve. Nem bánta meg a döntését?
- Nem. Úgy éreztem, hogy ha még így megy néhány évig, ki fogok égni, és talán az életem is rámegy. Két lapnak, a Computerworld-Számítástechnika hetilapnak és a PC World havilapnak voltam öt és fél évig a főszerkesztője az utolsó időszakban, írtam is, mégpedig többnyire többet, mint amennyi az újságíróimnak kötelező volt. Rendszeresen szerepeltem a Pc-ábécé tévéműsorban és szinte hetente rádiós műsorokban is megszólaltam. Át kellett lépni egy másik, másmilyen mókuskerékbe. A Scala ECE Hungary szoftvercég ügyvezető igazgatója lettem 1997 júniusában, amikor egy új fejezet kezdődött az életemben - új leckék és tapasztalatok vártak.
- Véleménye szerint az it-újságírás az elmúlt 15-20 évben változott-e, és hogyan?
- Változott, hiszen az informatika is változott. A kezdetekkor arra ösztökéltük az olvasóinkat, hogy vegyenek pc-t, használjanak számítógépes megoldásokat. Ma az infokommunikáció eszközei és megoldásai mindenütt jelenvalóak, tehát sokak rendelkeznek - hol felszínes, tehát felhasználói, hol pedig mélyebb, tehát szakmai - ismeretekkel e világról. A ma informatikai újságíróinak az a kihívás, hogy ráérezzenek arra, hogy a célcsoportjuknak milyen a legmegfelelőbb tartalmi kínálat, stílus és minőség. Egy biztos: ma az infokommunikációról szóló ismeretek, információk elsődleges lelőhelye a web.
- A print és az online sajtó területén is otthonosan mozog. Mi a véleménye a két terület harcáról?
- Sajátos időket élünk: folyamatosan és gyors tempóban változnak a médiafogyasztási szokások. Az irány mintha a web felé mutatna, de egyúttal az is látható, hogy a fiatalabb generációk már a weben sem olvasnak betűket. Hat évet szolgáltam az [origo]-nál, tehát az online-világban, és tíz évet az IDG Magyarországnál, nyomtatott lapoknál. Nem tudom megmondani a tutit. Csak azt tudom, hogy egy mondat lehet jó, lehet szép és lehet pocsék is. Egy cikknek lehet értelme, lehet izgalmas, de lehet csapnivaló is. A minőségen nem változtat, hogy milyen felületen vesszük magunkhoz, papíron olvassuk-e vagy képernyőn.
- Mi a véleménye a blogok és a mikroblogok szerepéről a sajtóban?
- A végletes perszonalitás és az, hogy bárki, akár úgymond egyszerű halandó is lehet tartalomszolgáltató a weben, a világháló architektúrájából egyenesen következő lehetőség. A hagyományos médiavállalatok, beleértve az internetes médiumokat is, eleinte döbbenten nézték a személyes bejegyzések, tartalmak exponenciális bővülését, aztán igyekeztek a maguk hasznára fordítani a dolgot, maguk is blogokat, bloghelyeket indítottak. A következő évek nagy kérdése, hogy a személyes és a klasszikus média által előállított tartalmak közötti versengés milyen fordulatot vesz. Mi, magyarok, akárcsak sok más kis nép, e téren sajátos helyzetben vagyunk: nyelvünkkel lényegében lokálisak maradunk a globális hálón. A világháló nyelve az angol.
Forrás: Napi Online / Terminál
Bejegyzések
